Amikor elkészülök egy képpel, pár napot bélyegrendezgetéssel töltök. Ez egy fontos, de nemszeretem munka számomra. Fontos, mert egy-egy szép bélyeget látva megszülethet egy új kép alapötlete. Illetve ismernem kell a bélyegeimet, hiszen ők az én „festékem”. A mostani rendezgetés közben elővettem azt a dobozt, amiben régóta gyűlnek régi magyar bélyegek az I. világháború idejéből. Ezeken a bélyegeken az idő vasfoga bizony meglátszik, több mint 100 évesek, gyűröttek, sérültek, kifakultak. Hozzám azért kerültek, mert bélyeggyűjteménybe már nem illenek. Nekem nem volt szívem kidobni őket, tehát főszerepet osztottam rájuk ezen a képen. És megtörtént a csoda: együtt, egymást erősítve megszépültek.