Magamról

2015-ben készítettem első képemet bélyegekből a magam örömére. A képek készítése nyugalmat hozott, és az alkotás semmivel össze nem hasonlítható örömét. Mára szenvedélyemmé vált a festés bélyegekkel. Ezt a műfaji meghatározást Antal Pétertől, az Antal-Lusztig gyűjtemény tulajdonosátólhallottam, amikor megnézte képeimet. Mások ráismerni vélnek a kollázs-, montázs-technikára, vagy az ókori mozaikokhoz hasonlítják. Mindenkinek igaza van, hiszen ezen technikák keveréke az, amivel dolgozom. 

 

Első kiállításom 2018. október elején nyílt meg munkahelyemen, Debrecenben az addig készült 35 képből. Látogatóim biztattak, mutassam meg a képeket minél több embernek. Így jutottunk el Londonba, a Stampex kiállításra 2019 februárjában. Ezt áprilisban Hollandia, Gouda követte, itt is egy bélyegkiállításhoz kapcsolódóan állítottam ki néhány képet. 2019 nyarán a Cirkusz című képem kalandos úton eljutott Albániába, a Tiranában lévő királyi palotába, ahol most Albánia első és egyetlen királyának unokája, II. Leka Zogu herceg él feleségével. 

 

2019 augusztusában a szervezők meghívására a debreceni Virágkarneváli programok résztvevőit varázsoltam el „Bélyegek és Virágok” című kiállításommal.  Ezt követte októberben a budapesti Hunfila2019 rendezvényen való megjelenés. A gyönyörű Stefánia palotában lehetőségem volt a legkedvesebb, legjobban sikerült 36 képemet kiállítani. A Stefánia-beli kiállítást követő meghívás alapján néhány képem eljutott a Szent István Egyetem által rendezett 2019. évi Őszi Kertészeti Napokra. 

 

A 2020-as év is dolgosan indult, már volt egy kiállításom a Hatszín Teátrumban Budapesten, a képeim száma pedig megduplázódott – a nyolcvanat is meghaladja –, és egy képem, az „Együtt Krisztussal” nagy megtiszteltetésben részesült, a vásárosnaményi görög katolikus közösség fogadta be, közösségi termük dísze lett. A következő kiállításomnak a budapesti Bélyegmúzeum adott helyet. Képeimnek különleges hátteret szolgáltatott az itt található több millió bélyegkincs. Itt, a bélyegek szentélyében is megmutathattam pár képem segítségével, hogy a már kidobott, „semmire nem jó” bélyegekből is lehet szépet létrehozni. Az értéktelen bélyegek általam életre kelnek, segítségükkel létrejön valami új, különleges. 

 

A képeket nézve olyan egyszerűnek tűnik, pedig több ember munkája vanbenne: édesanyám, lányom áztatják, válogatják a bélyegeket; férjem pediga menedzserem. Szóval ez egy családi projekt.

© 2019 by  Gergely Czimer