2019.02.27.

​

Víztorony, Debrecen

​

Ezen az estén a debreceni Víztoronyban a “Bélyegművészet és ritmus kenyér” című interaktív „CSAK egy est” rendezvényen vettem részt. Izgatottan, kíváncsian vártam az estét, hiszen nem nézőként, hanem meghívott vendégként vettem részt, én képviseltem a bélyegművészetet. Az első nyilvános szereplésemre elkísértek barátaim, Zsuzsa és Zsófi. Az Ő jelenlétük, támogatásuk fontos volt számomra, így nem éreztem magam egyedül. Szerencsére hamar megtaláltam a hangot a vendégekkel. A gyülekezés perceit arra használtam fel, hogy mindenkihez odamentem, és egy erre az estére készített ajándékkal kedveskedtem. „A nő” című képemről készített másolatot adtam át mindenkinek. A névegyezőség a CS.A.K egy nő sorozattal volt az apropó. Az est házigazdája Porkoláb Gyöngyi volt. Kedves szavakkal bemutatott, majd bedobott a mélyvízbe és a kezembe adta a mikrofont. Jól vettem az akadályt, hiszen arról kellett beszélnem, amit nagyon szeretek. Hogyan, mikor kezdtem el a „bélyegezést”, hogyan készülnek a képek? Hamarosan következett a meglepetés. Az addig gondosan takart képet vettem elő. Az „Úton a fény felé” alkotást eddig csak a családom láthatta. Amikor készülődtem erre az estre, akkor fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy itt mutatom be ezt a képet, mivel a kép születése Porkoláb Gyöngyihez köthető. Ő volt az, aki megismerkedésünkkor megkérdezte: Miért nem készítesz egy képet a hospice-el kapcsolatban?

 

A legújabb képötletről - Csipkerózsika álma - is beszéltem és a tervezésbe a résztvevőket is sikerült bevonnom. Megkérdeztem tőlük, hogy szerintük miről álmodik Csipkerózsika? A királyfiról, aki eljön érte, volt az egyik, talán kézenfekvő válasz. De érkezett egy másik vélemény is: egy gyerekről álmodhat. Mit tehettem? Gyors szavazást tartottunk, és a többség a királyfira adta le voksát.

 

Ezután az érdekes közjáték után, lehetőségem volt még pár képemről beszélni. Megosztottam a vendégekkel a „Tower pipacsai”, „Miről mesélnek a bélyegek?” és a „Tavasz szél vizet áraszt” képek születésének körülményeit. Az időm elfogyott, következett a másik téma: Smart food, Ritmus kenyér. Szakács Tamás profi előadó, érdeklődéssel hallgattam szavait. Az estet kötetlen beszélgetés zárta. Elfáradtam, de jól éreztem magam. A felém irányuló érdeklődés, a biztató szavak, elismerések energiával töltöttek fel, erőt adnak a folytatáshoz.