Sok pipacsos bélyegem gyűlt össze. Szeretem ezt a virágot, arra emlékeztet, amikor a Berettyó folyó töltésén bicikliztem egyedül, majd később nagyobbik fiammal. Semmivel össze nem hasonlítható érzés a folyó, a nap, a napon száradó lekaszált fű illata és a pipacsok látványa.

 

Amikor kislány voltam, csokorba szedtem, haza szerettem volna vinni édesanyámnak. Mire hazaértem, tönkrement. Így tanultam meg, hogy a vadvirágok ott szépek, ahol kinőttek a földből, természetes környezetükben, vázában nem élnek meg. Így hát elkészítettem a magam pipacsos rétjét, középen az egész képet betöltő óriási pipaccsal.