Egy újabb kísérlet, egy újabb kép. Alkotásaimhoz kezdetben csak bélyegeket használtam, később bővült a kör: fotó, kártyalap, bűvészbot, ecset (egy festő házaspár életének bemutatásához), pávatoll, kulcs, sakkfigura, és különböző technikával készült kézimunkák. Ezen a képen látható vitorlás hajók pedig origami technikával készültek természetesen bélyegből (egy lengyel sport sorozatot választottam ki erre a célra). Gyerekkoromban a családi nyaralás egy megvalósíthatatlan álom volt csupán. A magyar tengert, a Balatont 13 évesen láttam először. Ide az út Szentesen át vezetett. Ebben a kisvárosban volt az Éneklő Rajok II. Országos Találkozója 1974 tavaszán, ahová osztályfőnökünk Erdélyi Gábor vezetésével jutott el osztályunk. A találkozón olyan jól szerepeltünk, hogy jutalomként nyáron elmehettünk a híres Balaton parti úttörővárosba, Zánkára. Ekkor találkoztam először a Balatonnal, ekkor láttam először vitorlásokat. Felnőttként, anyaként már többször eljutottam a Balaton mellé, első munkahelyemnek pont Zánkán volt egy üdülője. Ha meglátok egy vitorlást, ezek a szép emlékek törnek elő a mélyből. Ezen a nyáron néhány napot újból a Balaton mellett töltöttünk, és a hegyről látva a vitorlásokat született meg a kép ötlete. A megvalósítás már hosszú időt vett igénybe, először meg kellett tanulnom hajót hajtogatni. A hullámzó víz elkészítése közben elfogytak a bélyegeim. Sokat dolgoztam a hegyek, az égbolt megfestésén is. Gyerekek a hőlégballonnal nem szerepeltek az eredeti elképzelésben, mégis ezt volt a legkönnyebb elkészítenem.