Ezt a képet férjem születésnapjára készítettem. Különlegessége, hogy tulajdonképpen nem egy, hanem két kép. Az első képet, amit a kezében tart, azoknak az országoknak a bélyegeiből készítettem, ahol eddig járt. Ehhez segítséget kértem tőle, persze nem tudta, hogy miért kell összeírnia az országokat. Ezután következett a bélyegek válogatása, képzőművészeti tárgyú bélyegeket kerestem. Bár egy doboznyi bélyeget átnéztem, még sem sikerült minden országból találnom. Amikor egymás mellé raktam őket, akkor derült ki, hogy milyen nagy felületet töltenek be így is. Ekkor még azt terveztem, hogy egy “bőröndre” ragasztom fel őket, követve egy régi szokást. A “bőrönd” ötletet végül elvetettem a méretek miatt. Az elkészült kisképnek Koncz Tibor keretező barátunk adta meg végső formáját: passzpartut, keretet készített hozzá.

 

Ezek után elkészítettem a testet, majd a formabontó fej következett, melynek nincs arca, formája egy kör. A körön belül ott vagyunk mi, a családja: szülei, gyerekei, menyei, és én Zsófival. A fotómontázs elkészítésében Dankó Imi fotós barátunk segített. Már csak egy dolog hiányzott, a zene. A zenét itt violinkulcsok jelképezik. Szerencsére rátaláltam erre az 1975-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 100 éves évfordulójára kiadott magyar bélyegre. A 70 darab violinkulcs kivágása természetesen ugyanúgy titokban történt, mint az egész kép elkészítése. A részleteket még meg tudtam csinálni elvonulva egy külön szobába, ahová tilos volt a bemenetel, de az egész összeállítására akkor kerülhetett sor, amikor férjem pár napra elutazott.