Szeretem Csajkovszkijnak ezt a balettjét. Először a zenéjét ismertem és szerettem meg. Képkészítés közben mindig zenét hallgatok, legtöbbször ezt; magával ragad, elvarázsol. 2019 volt az az év, amikor először láttam ezt a balettet élőben, nem is akárhol. A Londoni Royal Operában vendégszerepelt a Moszkvai Bolsoj Balett, az Ő előadásuk volt az első találkozásom ezzel a darabbal. Gyönyörű, hibátlan előadás volt. Nekem mégis hiányzott belőle valami, a szenvedély. Ezért 2020 nyarán megnézzük a Londoni Royal Opera saját balett tagozatának előadásában, kedvenc táncosnőmmel, Marianela Nunez-zel. Természetesen láttam a Fekete Hattyú című filmet is, melynek hatására megszületett ez a kép. A film betekintést enged a színfalak mögé, megtudhatjuk, hogy milyen nehéz munka a balett-táncosoké. Ráadásul a Swan Lake-ben egy táncosnő táncolja el a fehér és fekete hattyút is. Ez még nehezebbé teszi a feladatot, hiszen a két karakter teljesen eltérő. Míg Odett maga az ártatlanság, a kecsesség; addig a fekete hattyú a gonosz csábító. Ide nem elegendő a technikai tudás, annál jóval többre van szükség. Ezt a kettősséget szerettem volna ábrázolni; van egy ember, aki egyik pillanatban ártatlan, fehér lelkű; a másik pillanatban gonosz, sötét lelkű.