Boldogkő vára
.png)
A kép születésének története májusban kezdődött, amikor végre kimozdultunk a Covid bezártságból. Férjem választotta ki úti célként Boldogkőváralját. Nem jártunk még ott, nincs messze Debrecentől, egy nap alatt megjárható. Amikor odaértünk, a vendéglő, ahol ebédre helyet foglaltunk, még zárva volt. Szerettünk volna meginni egy kávét, de hol? Egy járókelőt kérdeztünk meg, akitől megtudtuk, hogy még nem nyitottak ki a vendéglátóhelyek, de nála megihatunk egy kávét. Gondolkodás nélkül elfogadtuk a kedves meghívást. Vendéglátónk motoros mopeddel közlekedett, igyekeznünk kellett, hogy le ne maradjunk. A kávé mellett beszélgettünk, ismerkedtünk egymással. Szó szót követett, ekkor tudtuk meg, hogy házigazdánk súlyos műtét előtt áll, hamarosan a másik lábát is amputálják. Mi is elmondtuk kik vagyunk, honnan jöttünk, mivel foglalkozunk. Szó szót követett, végül azzal jöttünk el, hogy készítek számára egy képet a várról, melyet annyira szeret. Megígértem, és amint hazaértünk elkezdtem a kutatást. Fotókat néztem, történeteket olvastam a várról. A legnehezebb a megfelelő bélyegek kiválasztása volt. Többször kellett újrakezdenem, mert nem voltam elégedett az eredménnyel. Ha elakadtam, Sándorra gondoltam, arra, hogy milyen bizalommal fogadott bennünket; erőt merítettem az Ő életszeretetéből, optimizmusából.