Egy kedves munkatársam kért fel arra, hogy készítsek neki egy képet a boldogság kék madaráról.

Örömmel vállaltam el, mert ki nem szeretné látni ezt a gyönyörű madarat? Hamar rátaláltam az erről szóló tibeti mesére, mely így kezdődik: "Valamikor réges-régen volt Tibetben egy nagyon szegény vidék. Nem volt arrafelé se folyó, se jó termőföld, se virágok, se fák, se zöld fű. De még csak meleg sem volt azon a vidéken. Az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni. Ennek ellenére azt gondolták, valahol a világban biztosan létezik a boldogság. Az öregek úgy tartották, hogy a boldogság gyönyörű madár, és messze-messze keleten él, hófödte hegycsúcsokon. Amerre a madár száll, boldogság repül vele." Ezt a boldogság utáni vágyakozást ábrázoltam a képen, nyújtjuk érte a kezünket, hátha sikerül megfognunk. Pedig a boldogság bennünk, a szívünkben él!

Kutatásaim során azt is kiderítettem, hogy a valóságban létező jégmadárról mintázták, mintázzák a boldogság kék madarát. A bélyegeken is gyakran találkozhatunk a jégmadárral, több mint 1500 ilyen témájú bélyeget találtam a világkatalógusban.

A madár elkészítéséhez magyar bélyegeket használtam, a Kovács Margit Kerámiái sorozatból.