A gondolat, hogy Csipkerózsikáról képet fogok készíteni, akkor született, amikor megkaptam a Magyar Posta ajándékát, a sok-sok bélyeget. Az egyiken vörös rózsa látható. Azonnal Csipkerózsika meséje jutott eszembe, a mély álomba merült királylány és királyi udvar, a kastély, mely körül rózsabokrok sarjadnak, melyek évről évre magasabbra nőnek, végül úgy befutják a kastélyt, hogy többé semmi sem látszik ki belőle. 100 esztendeig aludt Csipkerózsika, amikor jött egy királyfi, aki kardjával utat vágott a rózsabokrok között, és csókjával felébresztette a királylányt.

 

A fejemben már ott volt a gondolat az új képről, amikor részt vettem a Víztoronybeli „CSAK egy Est” beszélgetésen. Itt megkérdeztem a résztvevőket, szerintük miről álmodik Csipkerózsika. A királyfiról, aki eljön érte, volt az egyik, talán kézenfekvő válasz. De érkezett egy másik vélemény is: egy gyerekről álmodhat. Mit tehettem? Gyors szavazást tartottunk, és a többség a királyfira adta le voksát. Királyfis bélyegem viszont nem volt. Végül bélyeggyűjtő barátom Sutóczky Csaba mentette meg a helyzetet, megajándékozott egy odaillő bélyeggel. Kiválasztottam még a várfalat jelképező bélyeget és indulhatott a ragasztás. A képen az álombéli királyfi került középre, melyet rózsák vesznek körbe.