Méret: 77 x 57 cm

Státusz: Bélyegmúzeum (Budapest) tulajdonában

Taormina egy kicsit másképp

Újból egy különleges történetet szeretnék megosztani. Ott kezdődött, hogy olvastam egy cikket Picasso-ról, melynek ez volt a címe: Csontváry a magyar festő, akit imádott Picasso.  Ebből a cikkből tudom azt is, hogy Csontváry, akit ma méltán nagyra tartunk, éhen halt. Ennek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a Tanácsköztársaság államosította patikáját. Örökösei megpróbálták anyagárban eladni jó minőségű vászonra festett képeit. Egy fiatal építésznek, Gerlóczy Gedeonnak köszönhetjük, hogy képek mégis fennmaradtak. Ő felismervén Csontváry zsenialitását, felvásárolta azokat. Picasso 1948-ban Párizsban találkozott Csontváry képeivel, közel 20 évvel annak halála után. És mit mondott Picasso? „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt századunknak.”

 

Ez a mondat volt, ami elindította bennem a folyamatot, emléket állítani Csontvárynak. Nekem nagyon tetszik „A taorminai görög színház romjai” alkotása, melyről többek között bélyeg is készült. A terv az volt, hogy bélyegekből készítek egy hasonló témájú képet, melyre próbálom rávarázsolni Csontváry színeit, és néhány festményét. Hamar rájöttem, hogy én romokat nem tudok készíteni, így kerestem egy rajzot, arról, hogyan is nézett ki egy ókori görög színház. A Wikipédián található rajzot használtam fel, azt festettem meg bélyegekkel. Nem volt könnyű dolgom. Először is nem találtam sárga színű bélyeget, végül egy magyar bélyeg széleit használtam fel. Utánanéztem, miből is építkeztek a rómaiak, természetesen téglát használtak, erre egy régi magyar bélyeget találtam alkalmasnak. Legnagyobb kihívást a nézőtér, a sziklába vésett lépcsőzetes ülőhelyek megalkotása jelentette. Sokáig dolgoztam rajta, mire megszületett a megoldás, amely még a mélységet is érzékelteti. Rengeteg bélyeget használtam fel úgy, hogy csak egy-egy csík látszik belőlük. A színházat körülölelő fás-bokros rész megfestésén is sokáig dolgoztam, nagyon nagy felület. Kezdettől fogva tudtam, hogy a nézőtérre embereket is szeretnék ültetni, a hogyan volt csak kérdés. Végül egy olasz sorozat mellett döntöttem, mely sok színváltozatban készült és egy ókori fejet ábrázol. Sajnos görög bélyegem nincs. De tudtam azt, hogy Taormina egy szicíliai kisváros, mely az ókorban görög gyarmat volt, így nyugodt szívvel használhattam ezeket a bélyegeket. A színek elhelyezésével is erősíteni szerettem volna a térhatást, ugyanakkor jelezni az emberek sokféleségét is.

 

Remélem sikerült szándékomat megvalósítani, méltó emléket állítani Csontvárynak!

© 2019 by  Gergely Czimer