Ennek a képnek története Bécsben kezdődött, amikor egy hétvégén „tanulmányúton” voltunk többek között a Leopold Múzeumban, ahol Hundertwasser képekkel ismerkedtem. Volt egy kép, ami miután hazaértünk nem hagyott nyugodni, arcok voltak rajta. Az elrendezés volt, ami megfogott. Így indult. A végeredmény már semmiben sem hasonlít az indító gondolathoz. Ebben az esetben is a kép folyamatosan alakult: készítettem egy vázlatot, kerestem hozzá bélyegeket, elkezdtem ragasztani és még mindig nem tudtam mi lesz a végeredmény. A felhasznált 1971-es kubai bélyeggel már régóta szemeztem, a színei tetszettek nagyon. Eddig nem tudtam, hogy mit kezdjek egy gyerekrajzzal. Most ezt az egy bélyeget használtam fel persze több száz példányban. Már majdnem készen voltam, de éreztem, hogy valami hiányzik. Egy igazi gyerekrajz volt a hiányzó láncszem. Ezt a rajzot Dávid fiam készítette még óvodásként a nagymamájának. Az ő édesapja kubai, ezért kaphatta a kép a „Kubai gyerekrajzok 1971, 1987” címet. A képet szeretettel ajánlom fiam kubai családjának.