Nyáry Krisztián „Festői szerelmek” című könyve bepillantást ad a 19-20. század magyar festőinek magánéletébe. Nem hétköznapi történetek, sorsok, többségük tragikus. A történetek közül egy már az első olvasáskor megfogott. Hiába olvastam el többször is Czóbel Béla és Modok Mária szerelmének történetét, nem értettem. Miért hagyta abba a festőnő házasságkötésük után a festést, amikor már az azt megelőző tíz évben rendszeresen kiállító művész volt? Miért fogadta ezt el a férje Czóbel, aki imádta feleségét? Hogy lehet, hogy csak felesége halála után, az elhunyt asszony dolgait pakolva találta meg az elrejtett festményeket, szavait idézve: „Azt sem tudom, mikor festette mindezt…” Megfestettem hát őket a szentendrei Czóbel Múzeum előtt egymás kezét fogva, egymás felé fordulva. A férj ruhája festékfoltos, utalva arra mozzanatra, amikor Czóbel jelképesen festővé avatta önmagát: otthonról hozott szép ruháját festékkel öntötte le. Az ablakokban láthatjuk legismertebb festményét, Mimi-t, melyből bélyeg is készült. A Modok Mária melletti ablakokban Szentendréről készült bélyeg látható, hiszen az ő alkotásai még felfedezésre várnak. Mindkettőjük kezébe ecsetet helyeztem el, a festőnőjé kettétört, mint művészi karrierje.