200 éve született Petőfi Sándor, hazánk egyik legnagyobb és leismertebb költője. Minden magyar tudja róla, hogy rövid élete alatt, 26 évet élt, milyen sok mindennel foglalkozott. Nyughatatlan lélek volt, színész, költő, szerelmes férfi, forradalmár. Felesége neve is közismert: Szendrey Júlia. Azt már kevesen tudják, hogy mintegy ezer verset írt, amiből 850 maradt meg és olvasható ma is. Édesanyám még gyerekkoromban megvette nekem a verseit tartalmazó könyvet. Szerelmes verseit szerettem legjobban, ebben talán a névazonosság is közrejátszott, bár annak örültem, hogy én nem Júlia lettem, hanem csak Szendrei Judit. Az évfordulón én a magam eszközeivel tisztelgek Petőfi előtt, készítettem egy képet, melyen ott vannak mindketten a szerelmes férfi és a szeretett nő, összeköti őket a kokárda, mely 48 jelképévé vált. A legenda szerint Szendrey Júlia varrta az első magyar kokárdát. Először a kokárdát készítettem el, amelyhez a 48-as forradalom és szabadságharc 100 éves évfordulójára a Magyar Posta által kiadott bélyegeket használtam fel. A piros színű bélyegen jól olvasható Petőfi legismertebb költeményének a Nemzeti dalnak kezdő sora: „Talpra magyar, hí a haza!” A folytatást mindannyian tudjuk: „Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!” A bélyeg mérete meghatározta a kokárda méretét, melynek közepére egy Petőfi bélyeget választottam. A végeredmény egy hatalmas kép lett, melyen a két szerelmes összefonódó alakja látható. A fehér színt a már korábban kitalált módszerrel állítottam elő, képes felével lefelé fordítva ragasztottam fel a bélyegeket. A háttérhez szintén egy régi magyar zöldszínű bélyeget választottam, melyen a Tatai vár látható.