Sok évvel ezelőtt találkoztam először Vasarelyvel, pontosabban munkáival. Már akkor lenyűgöztek színei, formái és a képek dinamikája. Akkor még nem tudtam használni más kifejezési formát, csak a hímzést. Így készítettem egy faliképet keresztszemes hímzéssel, ami azóta is lányom szobájának dísze. Később megterveztem egy másik képet is (excel táblázatban!), amit bár elkezdetem, de nem fejeztem be.

 

Az évek során jártam a budapesti, a pécsi Vasarely múzeumban, a látvány lenyűgözött. Amikor megérkezett a Pécsi Tudományegyetem meghívása egy kiállításra, azonnal Vasarely, Pécs híres szülöttje jutott eszembe, mint következő képem témája. Férjem megvette nekem az unoka, Pierre Vasarely könyvét, hogy ismerkedjek meg az emberrel is. Nappal közgazdász voltam, este a Petőfi képen dolgoztam, elalvás előtt Vasarely életéről olvastam.

 

Amikor elkészültem Petőfivel, előkerestem a 15 éve készült hímzéstervet. Alkotótársam, férjem rajzolta meg a négyzetrácsos táblát, vágta fel apró darabokra a közel ezer darab bélyeget. „Festékként” azt a holland bélyeget használtam, amit korábban a MoCoMo képhez. A képre felkerült a 15 éves hímzés is, ami kicsiben mása az eredeti Vasarely képnek, aminek címe Riu-Kiu.