Jubileumi kiállítás Debrecenben

Ez a hónap igazán érdekes és mozgalmas volt. A hónap első napján nyílt meg Debrecenben jubileumi kiállításom „Bélyeggel festeni lehetséges?”, MoCoMo Art – 10 év címmel. Örömünkre a kiállítást Porkoláb Gyöngyi nyitotta meg, aki a hat évvel ez előtt a Kölcsey Központban rendezett kiállításomat is megnyitotta.

A két fotó szerint mi alig változtunk az eltelt hat év alatt, viszont a most kiállított válogatásban mindössze három olyan kép volt, ami már 2019-ben is szerepelt. Hadd mutassak most be egyet közülük. Egy olyat, amely egyike első alkotásaimnak, de a kép mondanivalója most is aktualitás, így minden kiállításon nagy sikert arat. A címe SOS természet:

Tovább a Képre

A debreceni helyszín arra is alkalmat adott, hogy barátaim, kollegáim is lássák a képeimet. Néhány fotó a sok ott készült közül.

A kiállításról Varga József, Debrecenben sokak által ismert filmes barátunk készített egy összefoglalót, ami az alábbi linken tekinthető meg.

Kiállítás

A kiállítás szervezéséért szeretnék köszönetet mondani Cserép Zsuzsa szervezőnek és Dr Rácz István professzor úrnak, az MTA DAB klub elnökének, illetve külön köszönet illeti a Berettyóújfaluból érkezett Körömvirág együttest nagyon színvonalas előadásukért.

A megnyitó legnagyobb meglepetését számomra a Körömvirág együttes, illetve annak vezetője, Kocsis Csaba szerezte. A megnyitó végén Csaba odajött hozzám és megkérdezte, lenne-e kedvem kiállítani a képeket Berettyóújfaluban is, hiszen, ha neki ennyire tetszenek valószínűleg a berettyóújfalui látogatók is szeretni fogják. Tizennégy éves koromig Berettyóújfaluban éltem és utána is oda jártam haza szüleimhez, mit is mondhattam erre a meghívásra?

Én elfogadtam a meghívást, férjem pedig megvalósította a kiállítást: október 20-án reggel leszedte a képeket a DAB székházban, autóba rakta azokat és elvitte Berettyóújfaluba, ahol Csabával felrakták őket a falakra. Ezt még megelőzte egy helyszíni felmérés, mekkora a terem, milyenek a falak, hogyan, milyen a függesztő rendszer. És akkor most következzenek az előre nem tervezett, de annál örömtelibb kiállítás fotói.

A két kiállítás között a kapocs a képeimen túl a Körömvirág együttes volt, de a megnyitót megtisztelte és köszöntőt mondott Muraközi István polgármester úr, a kiállítást pedig régi barátom, Ritók Lajos festőművész nyitotta meg igen meleg szavakkal. Mellettük igen megtisztelő volt, hogy eljött L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója is, aki szintén képzőművész. Ő nagyon kedves szavakkal illette művészi tevékenységem és bátorított a további alkotásra.

És amiért végül is külön örömmel mentünk Berettyóújfaluba: találkoztam ott élő rokonaimmal, régi iskolatársakkal, korábbi kollégákkal. Eljött általános iskolám jelenlegi igazgatónője (aki sokkal fiatalabb nálam!), sőt a gimnázium rajztanárnője is elhozta diákjait!

Nem tudom elképzelni, hogy még egy ilyen izgalmas kiállítási hónap lesz-e életemben, persze sosem lehet tudni! De hadd térjek vissza egy kép erejéig a debreceni kiállításra. A fotókon háttérben már lehetett látni egy izgalmas mozaik képemet, aminek a címe Egy összetört Zsolnay újjászületése.

Tovább a Képre

A sors úgy rendezte, hogy a kiállításon köszönthettük Cséplő Petrát, a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra egyik tulajdonosát, aki a csodálatos Zsolnay termékek népszerűsítésén túl szívén viseli a kortárs képzőművészet népszerűsítését is. Petrával egy nagyon jó beszélgetést folytattunk a tárlat megtekintése után és talán ez a beszélgetés egy kezdete lesz művészeti együttműködésünknek!

Petrával Csontváry cédrusa előtt