Első kiállításom budapesti belvárosi galériában
- Szendrei Judit
- jún. 1.
- 2 perc olvasás
Legújabb kiállításom június 9-én nyílik meg a The Artist Chamber galéria Árkádia kiállítóterében Budapesten, az V. kerület Magyar u. 44-ben. Kicsit izgatott vagyok, mert ez az első kiállításom budapesti belvárosi galériában.
Érdekes a kiállítás címe: Műalkotásból műalkotás, mely Koncsik Lilka művészettörténész ötlete. Eddigi kiállításaim legtöbbje a Stamp!, vagy a Bélyeg-etüdök címet kapta. A mostani cím hangsúlyosan fejezi ki művészetem egyik lényegét, azaz azt, hogy én nem élettelen festéket vagy más anyagot varázsolok élővé, hanem kis műalkotásokat használok fel vagy azért, hogy a már bennük levő gondolatot vigyem tovább és adjak új értelmet nekik, vagy pedig azért, hogy színvilágok felhasználásával készítsek új képet, azaz műalkotást.
A mostani kiállítás egy más féle csodát mutat be, azt, amikor egy más műfajú alkotás mondanivalóját fejtegetem tovább a magam gondolatmenete mentén, sajátos eszközeimmel.
A közelmúltban Balázs Zoltán rendező, a Maladype Színház alapítója hívott meg bennünket, hogy nézzük meg a csodálatos Bánki tó partján levő Mettrin Színházban az általa rendezett Pénelopeia című előadást. A színdarab Margaret Attwood regénye alapján készült, benne Pénelopé meséli el az életét már az alvilágban. Az előadás nagyon tetszett és ami engem különösen megfogott az Pénelopé tizenkét szolgálólányának tragikus sorsa.
Ha van rá lehetőségetek, nézzétek meg a darabot, olvassátok el a könyvet.
Nem ez az első alkalom, amikor egy színdarab, opera, balett ihletett meg. Ilyen alkotásaim a „Hattyúk tava”, a „Turandot kísértetei” vagy a „Két pápa”.
Visszatérve az „Odüsszeusz hazatért” képre, ezen a június 9-ei megnyitón lesz a kép ősbemutatója, várhatóan Balázs Zoltán rendező jelenlétében!
Zoltánnal az ismeretség tavaly kezdődött, amikor egy másik darabját láttuk Debrecenben, a Bábjátékos címűt.
Ez a színpadi műalkotás is egy másik műalkotás elkészítését ihlette meg, ennek a címe Egy színházi előadás utánérzése. Ez a darab egy bábjátékosról szó, aki a II. világháború után Berlinben egyedül él bezárva egy szobába felesége és meg nem született gyermeke emlékeivel. A kép a férfiról szól, aki saját magát zárta be emlékei börtönébe. A kulcs a szabaduláshoz ott van előtte, de kinyitja-e az innen kivezető ajtót? Számára a szabadság felesége és gyermeke végleges elvesztését jelenti és a bábjátékos nem akarja ezt.
A fenti képek mellett hadd mutassak be egy szintén új, a kiállításon szereplő képet, amelynek a címe: Flandria mezején pipacsok nőnek.
A piros pipacsok motívuma már régóta, pontosabban első angliai kiállításom óra foglalkoztat. Akkor olvastam arról, hogy az I. világháborúban elhunyt hősökre emlékezve a Tower vár árkát 888.246 pipaccsal árasztották el. Lenyűgözött, hogy ennyire elevenen él még a köztudatban a hősi halált halt britek emléke. A kerámia pipacsok utóélete is nagyon jellemző a korona alattvalóira, elárverezték őket és a befolyt pénzt jótékonysági célokra fordították. Így született a Tower pipacsai című kép:
A kép elkészítéséhez készülve tanultam meg, hogy a pipacsok a harcmezők szimbólumai, a legenda szerint ugyanis a pipacs az egyetlen virág, ami a harcmezőn, a hősök maradványai felett is virít.
Napjainkban, amikor a világon több háború is dúl, újból a pipacs motívumhoz nyúltam. Így született a „Flandria mezején pipacsok nőnek” című kép. A képen olvashatjátok John McCrae kanadai önkéntes, civilben orvos versét, amit 1915-ben írt egy csatában elesett barátja emlékére.
Mindenkit szeretettel várunk a megnyitó és persze utána a kiállításon is egészen június 23-ig.
Hozzászólások