Mostantól tizenkét hónapig a kígyóval köszönünk be, mert a sárkány után a kígyó éve van a kínai naptár szerint. Ezt tavaly a kínai kiállítások tiszteletére kezdtük el használni, így most tizenkét éven keresztül sorba vesszük a csillagképeket. hadd mutassam meg közben a héten Kínából hazaérkezett képet még egyszer:
Második bevezetőként szeretném köszönteni azokat az új olvasóinkat, akik most először angol nyelven olvassák a hírlevelet!
A januári hírlevélben már írtam az örömteli megkeresésekről külföldről, azóta meg is volt az első így szervezett kiállítás Londonban a Shoreditch negyed főutcáján, a Hoxton Street-en. Ezt a kiállítást megnézte egy másik londoni galéria vezető kurátora is és az ő megkeresésére már dolgozunk is az új kapcsolat kialakításán. A tavaly indult megkeresés hullám eredményeként ma már összesen kilenc galériával van megállapodásunk New York-tól Berlinen, Londonon és Madridon keresztül egészen Osakáig.
Az olasz Itsliquid csoport a világ több városában rendez kortárs kiállításokat; ennek egyik állomása volt a február 6-án nyíló London Contemporary – 2025 kiállítás a Hoxton Street-i Elements Galleryben. Aminek különösen örültem az az volt, hogy férjem néhány budapesti munkatársa, sőt londoni üzleti partnere is eljött megnézni a kiállított képet, aminek persze vannak angol vonatkozásai is:
A kép címe Csatamező: Tegnap. Ma! Holnap? és az én tiltakozásomat tartalmazza a korunkban is dúló háborúk ellen!
Néhány fotó a kiállítás megnyitójáról
Szeretném bemutatni az idei év első képét is, aminek a címe A kilenc múzsa. Érdekes persze a kép saját története is, de azt javaslom elolvasni a kép alatti linken.
Ami igazán különleges, az a címadás, amire a közösségi háló, azaz a Facebook adott lehetőséget. A címadáshoz a facebook-os ismerőseimhez fordultam, kíváncsi voltam, hogy vajon nekik mit mond ez a kép. Szerencsém volt, huszonnégyen szálltak be a névadásba: szeretet, összetartozás, barátság, tánc, zene. Ezek a gondolatok jártak a fejemben nekem is készítés közben, mégis más címet választottam. Buczi Annamária Beátától érkezett a javaslat: A kilenc múzsa. Az ő legfőbb feladatuk, hogy enyhítsék az emberek gondjait-bajait a zene, a tánc és a költemények révén. Ha ehhez valamelyest én is hozzájárulhatok, akkor megérte!
A múzsák után egy másik érdekes képalkotási folyamat, ugyanis meghívást kaptunk egy barátunktól a debreceni Csokonai Színházba, az A bábjátékos című előadásra. Az volt barátunk reménye, hogy a darab megihlet és készítek róla egy képet. A remény bejött, íme a kép:
A „rács” mögött egy lengyel zsidó férfi van, aki saját magát zárta be emlékei börtönébe. Ő a bábjátékos, akinek a fiatal, terhes felesége egy koncentrációs táborban halt meg és holttestét neki kellett bedobnia a mindent elemésztő tűzbe. Bár a háború rég véget ért, a bábjátékos nem akarja, nem tudja ezt elfogadni. Egy berlini bérelt szobában él felesége és meg nem született gyermeke bábjával együtt. A kulcs a szabaduláshoz ott van előtte, de kinyitja-e az innen kivezető ajtót? Erről szól a darab és a kép is.
Így február végére két olyan kép került a hírlevél végére, ami nagyon ritka. A fotók február 27-én délután készültek mégpedig New Yorkban, a Times Square-en, ahol több kortárs művész alkotásai között az én képeim is bemutatásra kerülte egy napon keresztül a sétáló amerikai közönségnek.
 |  |
Ebben a projektben öt képem került bemutatásra élükön a Van Gogh kalapja és A sárkány éve című képekkel. Ez a megjelenés is a külföldi érdeklődési hullám eredménye és remélem további barátokat, netán vásárlókat is vonz!
Comments