Egy nyári emlék…február/márciusban
- Szendrei Judit
- 2 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Folytatva a már múltkor bemutatott képemmel, az Egy nyári emlék cíművel elkezdett „sorozatot”, hadd mutassak be két másikat, amelyek szintén évszakokról mesélnek.
Az őszről szóló kép emlékek alapján született, csak nem idei, hanem régebbi, iskoláskori emlékek alapján. Gimnazistaként az iskolaév kezdetekor szüretelni jártunk. Voltunk almát szedni, szőlőt szüretelni. Bár keményen dolgozunk, hogy minél több osztálypénzt szerezzünk, mégis kellemes emlékeim közé tartoznak ezek a szüreti munkák. Ezt a hangulatot szerettem volna a bélyegek segítségével létrehozott színkavalkáddal visszaadni.
Olvasóim, barátaim tudják, hogy azt szoktam mondani, többféle dolog is inspirálhatja egy kép elkészítését. A következő kép különféle benyomások, emlékek alapján jött létre, de nagyon fontos szerepe volt annak a csodálatos kézimunkának, amiből a hópelyhek készültek. A nyár és az ősz után végre beköszöntött a valóságban is a tél, mely régebben elképzelhetetlen volt hó nélkül. De miből készüljenek a hópelyhek? Megszokott alapanyagomat, a bélyeget erre alkalmatlannak találtam. Amikor rendrakás közben rátaláltam erre régi, használaton kívüli terítőre, már tudtam, hogy megtaláltam az ideális alapanyagot a hópelyhekhez:
Most biztosan mindenki azt várja, hogy következzen a sorozat negyedik „Tavasz” darabja. Bár elkészült, de csak következő hírlevelemben tudom bemutatni, mivel a kép még Tibornál, keretező barátunknál van. Helyette szerepeljen itt egy másik, korábbi képem, a „Tavaszi szél vizet áraszt…” című, ami egyben az első hangos képem is.
Ez is emlékekből táplálkozva készült, mégpedig Dávid fiam óvodáskori életéből származókból. Zeneoviba járt, ahol Éva néni a hangjegyeket a kottán villanyvezetékeken ülő fecskékkel mutatta be a gyerekeknek. Én is ezt a megoldást választottam, amikor láttam, hogy milyen sok madárkás bélyegem van. Sokat gondolkodtam, hogy melyik dallamot válasszam, végül emellett a népdal mellett döntöttem. Már elkészült a kép, amikor férjemnek eszébe jutott, hogy ezt a dalt énekelte Freddie Mercury az 1986-os budapesti koncertjén hetvenezer nézővel együtt. Így a zenei aláfestés egy rövid részlet ebből a koncertből. A technikai megvalósítása a zenélő képnek nem volt könnyű, sok fejtörést okozott. Végül a keretbe beépítésre került egy nyomógomb, amely elindítja a dallam lejátszását.
Néhány szóban megemlékeznék még a zágrábi kiállításról. A rendezők szerint nagy sikert aratva fejeződött be. Sokan látták, vagy azért, mert direkt ezt szerették volna megnézni, vagy azért mert részt vettek egy kulturális rendezvényen. Íme két fotó a farsangi rendezvényükről:
És egy másik rendezvény, ezúttal Debrecenből. Porkoláb Gyöngyi a város kulturális életében különleges helyet foglal el végtelenül sokszínű aktivitásával. Ő volt az, aki 2019-ben engem is bemutatott a Csak1nő című klubjában, de ő volt az, aki a Kölcsey Központban megrendezett kiállításomat megnyitotta ugyan abban az évben. Többi találkozásunkról most nem beszélnék, csak a legutóbbiról. Gyöngyi most egy könyvbemutatóra hívott meg. Ezt a könyvet Ő szerkesztette korábbi rádiós interjúkból válogatva. A bemutatott 11 történet egyike az enyém és férjemé, mely történet középpontjában down szindrómás Zsófi lányom áll. Lányom születése megváltoztatta életemet, elindított egy úton, melyen járva addig rejtett képességeim törtek a felszínre, ás elkezdődött művészi karrierem.
A kötet a Debreceni Hospice Alapítvány kiadásában jelent meg Befejezetlen mondatok címmel. Aki a könyvet megvásárolja, nemcsak a könyvért fizetett összeggel támogatja az alapítvány munkáját, hanem a 11 történet, életút megismerése segítheti megtalálni a választ arra, hogyan lehet tovább élni egy tragédia árnyékában.
Néhány kép a könyvbemutatóról, amin részt vett dr. Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is. Többek között arról is mesélt, hogy történetem édesapja emlékét idézte meg, aki szenvedélyes bélyeggyűjtő volt.
Néhány fotó a könyvbemutatóról:
Hozzászólások