Összefoglaló az évről
- Szendrei Judit
- márc. 29.
- 2 perc olvasás
Frissítve: júl. 13.
Ugyan szerencsére alig győzzük a naptárba írni a terveinket, de márciusban valahogy úgy adódott, hogy nem volt sem kiállítás, se más esemény. Így aztán megpróbálok egy kis összefoglalót adni az elmúlt évről, mely elég forgalmas volt.
Ha nem is ez volt a kezdés, de művészileg a legfontosabb a tízéves évforduló volt. Egy kép a kezdetekből, és egy kép a 10. alkotói évből:
Két kiállításra is sor került az évforduló megünneplésére; az első tervezett volt, a másodikat az első hozta magával. Kocsis Csaba, aki a Körömvirág Együttes tagjaként lépett föl a debreceni megnyitón, először látta képeimet és azonnal meghívott Berettyóújfaluba, úgyhogy a képek a debreceni kiállítás zárás után mentek a Nadányi Zoltán Művelődési Házba.
Néhány fotó Debrecenből:
A berettyóújfalusi kiállításnak volt egy érdekessége. Erre az időre esett az általános iskolai osztálytalálkozóm, így volt iskolatársaimmal együtt is megnéztük a kiállítást. Szeretettel emlékeztünk meg osztályfőnökünkre, rajztanárunkra Erdélyi Gáborra.
Az újfalusi képek közük a harmadik erről az 50 éves találkozóról készült.
A tavalyi évbe, összesen húsz alkotást készítettem és ebből hármat édesanyám tiszteletére. Ő áprilisban 100. évében ment el. Az első kép, a Hull a hó című még akkor készült, amikor még velünk volt, de a kép hangulata előre vetíti a véget.
Édesanyám mindig is nagyon szerette a virágokat, a kertet. 95 évesen korában még kijárt a kertbe, hogy ápolja kedvenceit. Így született az ötlet az előző kép elkészítése után, hogy bélyegképen mutassam be kedvenceit Édesanyám virágoskertje címmel:
És végül az emlékezés képe tulipánokkal. Jó pár éve, hogy voltunk Keukenhofban, a csodálatos holland virágoskertben, onnan hoztunk tulipánhagymákat, amikre a konyha ablakból jó kilátás nyílik. Tulipánok jelképeznek minket: anyámat, engem, és gyermekeimet a következő képen: Tulipánok, édesanyám emlékére. A képen szereplő monogramokat édesanyám még gyerekkorában hímezte.
Művészi pályám során folyamatosan érzékelem, hogy tevékenységem újdonságnak számít szinte mindenki szemében, hiszen talán tízen sem vagyunk a világon, akik használt bélyegek felhasználásával készítenek műalkotásokat. Nálam ehhez még jönnek más újdonságok, például a kézimunkák alkalmazása. Tavaly karácsony előtt egy teljesen új anyag, a bakelit lemez került be a repertoáromba. Pakolás során találtuk meg a lemezeket, én pedig egy hirtelen ötlet alapján ezeket használtam fel négy felnőtt fiunknak adandó ajándék elkészítésére.
Így nézett ki az egyik ajándék a maga teljességében:
A négy ajándék bár hasonló technikával készült, mégis egyedi, személyre szóló. Az egyik fiú kedvenc színe a kék, a másik menyasszonya zenész, a harmadiknak nemrég született a kislánya, a negyedik pedig saját angyalaival töltötte a karácsonyt.
A szervezés alatt levő kiállításokról természetesen időben szólunk, de az már biztos, hogy a januári zágrábi kiállítás után 2027-ben a Magyar Kultúra Napját most Ljubljana-ban ünneplik meg képeimmel.
A hírlevél bezárásaként szeretném bemutatni, hogy a „nagyvilágot” mennyire érdekli a magyar „bélyeggel festő” művészete. 2024-ben kezdtek el külföldi galériák kapcsolatba lépni velem, köztük az Amsterdam Whitney galéria New-Yorkból, amelyet a Guggenheim Museum korábbi igazgatója Ruthie Tucker vezet, vagy az Aatonau Art Blog munkatársa Japánból, akik talán az eddigi legjobb cikket írták művészetemről. A múlt év során négy kiadványban is megjelentek a képeim, amik közül talán a legtekintélyesebb a londoni Contemporary Art Curator cég által kiadott Collectors Art Prize – Art Legends of Our Time című művészeti album, amelybe két képem került be:
Befejezésül két fotó az eddig kapott okleveleimről. Középen a Persona Arts Honors – 2025 díj látható, amit képeim különlegességéért kaptam:
Hozzászólások