Traveller’s Art Fair kiállítás

Augusztus 8-án volt a megnyitója a budapesti Golden Duck Galéria Traveller’s Art Fair című kiállításának. Mielőtt magáról a megnyitóról és a kiállításról írnék szeretném idézni Váradi Katalinnak, a galéria vezetőjének a szavait az ő hitvallásukról:

„A Golden Duck galéria fő célja - a művészek támogatása. Azt látjuk, hogy jelenleg a művészek rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nagyon nehéz bekerülni egy galériába, mert a galériák többsége vagy nagyon szűk fertői csoporttal dolgozik, vagy "bérbe" adj a falait, ami nagyon költséges az egyik oldalról és nem biztosítja az egységes magas színvonalat. Ezt szeretnénk megváltoztatni. Egy igazi művész családot szeretnénk megteremteni a galériánk között, egy közösséget, ahol művészek jól érzik magát, tudják, hogy gondoskodnak róluk.”

És akkor pár kép a megnyitóról:

És talán a legfontosabb fotók, amikről még írok majd pár sort:

Váradi Katalin, Váradi Alexander és csapatuk nemcsak megszervezte és felépítette ezt a szép kiállítást, hanem azon túl, hogy minden résztvevő művész emléklapot kapott, a képen levő művészeket külön is díjazta. Én, ahogy az oklevél átadása is mutatja második díjat nyertem az Egy színházi előadás utánérzése című képemért. A harmadik fotón a kép előtt állunk férjemmel és az oklevéllel.

Maga a kép a munkáim között egy különleges darab, mert egy, a debreceni színházban látott előadás után készítettem arra törekedve, hogy képileg is átadjam a Balázs Zoltán rendező által megteremtett univerzumot:

Tovább a Képre

Mostanra sikerült felvenni a kapcsolatot Balázs Zoltánnal, egy rövid idézet a nekem küldött leveléből:

„Szeretnék szívből jövő köszönetet mondani a kedves feleségének, Szendrei Juditnak, a csodálatos alkotásért, amely ihletett és érzékeny módon tükrözi vissza A Bábjátékosban megteremtett univerzumot. Hatalmas boldogságot jelent visszatérő jelleggel szemlélni a képet és újabb részleteket, asszociációkat felfedezni Judit gyönyörűen fájdalmas, ugyanakkor rendkívüli életszeretetről tanúságot tévő alkotásában.”

Áprilisi hírlevelemben bemutattam egy képet, amelyet még édesanyám életében, de már utolsó napjai alatt készítettem:

Tovább a Képre

Akkor ezek a mondatok is szerepelt a szövegben: „Nagyon szerette a virágokat, a virágoskertünket én ültettem be, de ő volt, aki gyomlálta, kapálta, gondozta. Amikor már ezt nem csinálhatta, akkor csak kiült és gyönyörködött a növényekben.”

Mi mással emlékezhetnék még rá pár hónappal később, mint virágokkal, mégpedig tulipánokkal? Ezek a bélyeggel festett tulipánok rá emlékeznek úgy, hogy a felsőben rajta kívül unokái és én is ott vagyok:

Tovább a Képre

Ahogy a múlt hónapban írtam, ez egy különleges év életemben, hiszen tíz évvel ez előtt, amikor elkészült az első alkotásom, gondolni se mertem, hogy azt több mint 180 követi majd, hogy ennyi helyre eljutunk a világban képeimmel, hogy ennyi csodálatos embert megismerek művészetem révén? Ki gondolta volna 2018-ban a Cívis Ház konferenciatermében rendezett kiállítás után, hogy mi lesz a folytatás?

A folytatás következő állomása újból Debrecen, a DAB székház, Cserép Zsuzsannának köszönhetően. Várunk mindenkit, aki el tud jönni október 1-én 16.30-ra a Debreceni Akadémiai Székházba harmadik debreceni kiállításom megnyitójára (Thomas Mann u. 49.). Aki ezen a napon nem ér rá, október végéig tudja megnézni a kiállítást, mely egy válogatás lesz tízéves alkotói munkásságomból.

Köszönjük minden barátunknak azt a szeretetet, érdeklődést, amivel követik munkásságomat!